Rózsa Misi Isteni Császársága

BibsiMisi - több éve

2. rész A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -12. Fejezet SZESZESITALOK, SZERENCSEJÁTÉKOK, KICSAPONGÁS ÉS KORRUPCIÓ A zsidó a világ rejtélye. Tömegei szegények, mégis ő ellenőrzi a világ tőkéjét. Szét van szórva, nincs országa vagy kormánya, mégis annyira egységes fajilag, amelyről más népek álmodni sem mernek. Évszázadokig szegényen, a legtöbb országban jogilag korlátozva, sok trón mögött ő lett az erő. A következő egyszerű leírás több zsidóra vonatkozik, mint más fajok tagjaira: Üzletel. Használtruhakereskedéstől a nemzetközi kereskedelem és tőke irányítójává, a zsidó nagyon tehetséges üzletember. Más fajoknál jobban irtózik az ipari munkáktól, de a kereskedelemben jól alkalmazható. A gój fiú elvégzi napi munkáját, a termelő vagy a műszaki osztály alkalmazottjaként. A zsidó fiú kereskedőként kezd, tisztviselőként, bárhol, ahol köze van a dolog üzleti részéhez. Csak Amerikában a nagy üzlet nagy része, a trösztök, a bankok, a természeti erőforrások, a fő mezőgazdasági termékek, különösen a dohány, gyapot és cukor a zsidó tőkések és ügynökeik irányítása alatt áll. A zsidó újságírók nagy és hatalmas csoportot formálnak. Sok áruház van zsidó kézben, és sokuk, ha nem mind, gój nevek alatt fut. Zsidók teszik ki az ingatlantulajdonosok legnagyobb számát. A szórakoztató ipart uralják. A folyóiratok és újságok terjesztése a kezükben van. Naponta előnyös képüket festi a sajtó, előnyösebbet, mint bármely más fajét, amely lehetetlen lenne, ha nem lenne tulajdonukban az ehhez szükséges felszerelés. Werner Sombart, a zsidóbarát (zsidó - fordító) szerző a 'Zsidók és a modern kapitalizmus' c. művében írja: "Ha a viszonyok Amerikában ugyanúgy fejlődnek mint az utolsó nemzedék idején, ha a bevándorlási statisztika és a születési arányok a nemzetek között nem változnak, akkor képzeletünkben az Egyesült Államok 50 vagy 100 év múlva csak szlávok, négerek és zsidók hazája lesz, ahol természetesen a zsidók fogják a gazdasági vezetők helyét elfoglalni." A zsidó az egyetlen eredeti nemzetközi kapitalista, de általában ezt nem szereti kikürtölni. Érdekes tény a zsidók vitathatatlan gazdasági ereje összehasonlítva viszonylag kis számukkal. A ZSIDÓK ÉS A CSEMPÉSZÉS ÖRDÖGE. Az az állítás, hogy a zsidók józan nép, lehet hogy igaz, de ez nem kell, hogy két tényt róluk elfedjen: általában ők teszik ki a szeszesitalkereskedőket azokban az országokban, ahol nagyobb számban élnek. Az Egyesült Államokban ők voltak az egyetlen faj, akire az alkoholtilalom szabályai nem vonatkoztak. Általában a zsidók a szeszesital oldalán állnak, mint ezt mindig is tették. Ők a legállhatatosabb ivók. Ezért tudtak az alkoholtilalom idején külön szabályokat kiharcolni. Vallási szertartásaiknál inniuk kell, és a mennyiséget a törvény évi 10 gallonnyira tette. Így az Egyesült Államok alkoholtilalmi törvénye, amely az alkotmány része volt, törvényesen hatástalan lett évi 10 gallon erejéig zsidónként. Faji előny? Nem, a zsidók nem féltek ettől a nyereséges alkoholtilalom idején. tudták, hogy könnyű 100 gallont szerezni a 10 gallonos törvénylyuk felhasználásával. Valójában üveges szeszesitalok gallonjainak milliói jöttek be azon a 10 gallonos törvénylyukon keresztül. Az amerikai nép meglepődött annak hallatán, hogy a világ szeszesitalüzlete a zsidók kezén van. Az Egyesült Államokban a szeszesitalüzlet a szesztilalom előtt már 25 évvel szinte teljesen a zsidók kezében volt. Azaz éppen abban az időben, amikor a szesztilalom adta a teljes tilalom legerősebb érveit! A Funk & Wagnalls Company által kiadott 'A hódító zsidó' c. műben Foster Fraser írja: "A zsidók az Egyesült Államok szeszesitalkereskedelmének urai. A nemzet szeszesitalkereskedőinek 80%-a zsidó. A whiskyelőállítás és eladásának hatvan százaléka zsidó kézben van. Közvetítőként a Kaliforniai boripart is irányítják. A dohánytermelő államokat felkeresik a zsidók és majdnem az összes dohányt felvásárolják levél alakban, így a nagy dohánygyárak tőlük vásárolják a nyersdohányt. A zsidók karmaikban tartják a dohányipart." Ugyanez igaz Európában is, különösen Oroszországban, Romániában és Lengyelországban. A zsidó lexikon megerősíti ezt: "Az állami szeszesitalmonopólium megalapítása (Oroszországban 1986-ban) sok ezer zsidó család megélhetését vette el." Az a szeszesitalforgalmat, a vodkaüzletet, amely Oroszországot aláaknázta, ők irányították. Romániában az egész zsidókérdés szeszesitalkérdés volt. Lengyelországban ugyanúgy. Az Egyesült Államokban a whiskyüzlet a 19. században lett a zsidóké. HOGYAN MŰKÖDÖTT A ZSIDÓ SZESZESITALTRÖSZT. Gabonából minden éghajlat alatt lehet szeszesitalt gyártani sokféle módon. A semleges italok, a magas alkoholtartalmú borok és az alkohol gyártása sehol sem titok. Nagyon rövid idő alatt lehet bármelyik kamrában vagy pincében előállítani őket. Előállításuk nem igényel nagy figyelmet. Egy kábítószerekből és szeszből előállított és ízesített, aljasul 'whisky'-nek nevezett ital, amelyet a bárban eladnak, bűn a desztillálás, az emberi idegrendszer és a társadalom elleni bűn. 1904-ben Dr. Wiley, az Egyesült Államok vegyi irodájának az elnöke sokat tudott erről mondani. Kevesen figyeltek rá, mert nem hangsúlyozta, hogy a baj egyetlen embercsoportban rejlett, akik az Amerikai ipar és amerikai állampolgárok egészsége árán törekedtek nyereségre. Az emberek úgy gondolták, hogy Dr. Wiley műszaki dolgokról beszél, amelyek csak az amerikai desztillálókat érdeklik. Biztosan nagyon érdekelte volna az amerikai állampolgárokat, ha valaki világosan látta volna, és lett volna bátorsága szóvá tenni a nagy zsidó whisky összeesküvést. RÉGI NEVEKRE EMLÉKEZÜNK A whiskyüzlet zsidó jellege a polgárháborúig visszamenőleg láthatóvá tehető azzal, ha egyszerűen fölsoroljuk, hogy az ismertebb márkák mikor kerültek zsidó kézbe. Ez egy riasztó lista. Minden város minden polgára nehézség nélkül megállapíthatja, hogy a legtöbb átvevő, nagykereskedő és alkusz a whiskykereskedésben ebben a városban zsidó volt és ma is zsidó. Nemcsak az a tény, hogy a szeszüzlet zsidó kézben van, méltó figyelmünkre, hanem az is, hogy Amerikában egy gonosz rendszer, amelynek eredeti célja a szeszüzlet romba döntése volt, állampolgárok százait is romba döntötte akik elhitték, hogy az 'eredeti és hamisítatlan' szavak értelme az, amit eredetileg jelentettek. A folyadék 'eredeti és hamisítatlan' volt, de nem whisky, hanem karbolsav. A szesztilalom kisöpörte a kocsmát, de nem fosztotta meg a zsidó csoportot bevételétől. A szesztilalmat kisöpörték, de az italozás lármája ittmaradt. 'NIGGER GIN' 1908-ban a 'Collier's Weekly'-ben igazságok jelentek meg amelyek ma is bebizonyítják, hogy mi párolgott akkor. 'Collier's Weekly' volt az első olyan újság, amely azoknak a zsidóknak a nevét nyilvánosságra hozta, akik a szeszesitallal kapcsolatos erkölcstelenségekkel álltak kapcsolatban. Még így is sokáig tartott. egy különösen maró támadást intéztek az ún. 'Nigger gin' ellen, amely egy különösen aljas folyadék volt, amelynek összeállítása a négerekre különösen aljas módon hatott. Az író, Will Irwin így beszélt erről a ginről: "Az Egyesült Államokban degenerált szeszforgalmának királyi bűne." Ez az újságíró és Collier nemcsak a szeszesitalok neveit hozták nyilvánosságra, hanem azoknak a nevét is, akik ezeket csinálták - csupa zsidó! A 'Nigger gin' kitalálója, amely bizonyos négereket bűnök elkövetésére ösztönzött, Lee Levy volt. Mr. Irwin leírta élményeit amelyet ginek vizsgálata kapcsán szerzett, amelyeknek zsidó neve volt. A gin olcsó volt, etikettén buja javaslatok voltak és fehér nők illetlen képei díszítették őket. "Sohasem láttam olyan bárban, ahol négerek voltak"- írta. Széles körben eladott olcsó és rossz ginek és más szeszesitalok, amelyeket öntudatosan zsidó nevekkel fémjelezve adtak el, rendőri és más körökben megjegyzéseket hívtak elő a négerek törvényenkívüliségéről. A négerkérdésre való hivatkozással a 'Nigger gin', a zsidó szeszgyárak mérgezett terméke volt a legprovokatívabb elem. Amikor ez a gin megjelent, négerlázadások és azt követő lincselések megszaporodtak. Azokon a helyeken, ahol ezt a gint eladták, történtek a törvénysértések. AZ INDOKOLT VÁLASZ. Az oszd meg és uralkodj, tedd tönkre ősi zsidó elve elmondja a szeszesitalforgalom történetét. A desztillálás és a keverésben levő zsidó befolyás kizárta a desztillálást, és végül széttörte a szeszforgalmat mint szabályozott eljárást - megnyitva a kaput a szervezett csalók, gengszterek, és a törvénytelenség előtt, amely a mai ördögi világot alkotta meg. Nagyon egyszerű, annyira egyszerű, hogy néha nem veszik figyelembe. 'Oszd meg és uralkodj' az a formula, amelyet a zsidó vezetők találtak ki, ahogy a protokollok is írják. A népet állandóan megtévesztik egy olyan bonyolultság képével, amely nem létezik. Ha megtalálod a lázálló moszkítót, akkor a sárgaláz többé nem csoda. Aki megadja magét a júdaizációnak, ahogy azt a zsidó vezetők kiagyalták, az megérdemli pusztulását. Júdaizálásának lehetősége magában hordozza pusztulásának igazolását. Az italozás ötlete az emberek fejében zsidó propaganda. A képernyőn vagy a a színpadon szinte minden jelenetben isznak. Az itallal való visszaélést a zsidó színpad, zsidó jazz és zsidó humor segítségével tartják életben, amíg valaki rá nem jön, hogy ez hazaárulásra való ösztönzés. ZSIDÓ JÁTÉKOSOK ELRONTJÁK AZ AMERIKAI SPORTOT. Vannak akik azt mondják az Egyesült Államokban, hogy a kosárlabda halálos sebet kapott és ki fog halni a sportok közül. Mások azt mondják, hogy az amerikai kosárlabda megmenthető, ha tisztára söprik a zsidó befolyástól, amely azt keserű szégyenbe és erkölcsének elvesztésébe taszította. Hogy a kosárlabda meghalt-e, mint sport és csak mint olcsó szórakozás él tovább, vagy elég belső ereje van ahhoz, hogy igaz haragjában újra felszínre jusson és eldobja azt a veszélyt, ami fenyegeti, arról lehet vitatkozni. Egy biztos, hogy az utolsó és legerősebb csapás, ami érte, jellemző volt zsidó jellegére. A kosárlabda egyszerű dolog, ha más tényekkel hasonlítjuk össze, amelyek szintén nyomtatásra várnak. A zsidó ötlet működését nagyon világosan lehet látni a kosárlabdában. Az eljárás ugyanaz, a háborúban vagy a politikában, a gazdaságban vagy a sportban. Először is, a zsidó nem sportember. Ez nem panasz ellene, hanem csupán egy megállapítás. Lehet hogy jellemük hibája, de lehet hogy nem. Mindenesetre olyan megkülönböztető jegy, amelyet rögtön elfogadnak. Hogy ez a testi dolgok iránti közöny, hogy a fölösleges mozgás megvetése, vagy szellemi torna, azt döntsék el mások. A zsidó természeténél fogva nem szabadtéri sportember. Ha golfozik, azt azért teszi, mert társasági élete megkívánja, de nem szeretetből. Ha az egyetemen atlétikával foglalkozik, azt azért teszi, mert annyira azt mondja környezete, hogy ő nem sportember, hogy a fiatalabb nemzedék úgy gondolja, hogy ez ellen tenni kell valamit. És mégis, az amerikai sport veszedelme egy bizonyos fajta zsidó jelenléte, nem résztvevőként, hanem kizsákmányoló és megrontóként. A kosárlabdában a 'kizsákmányoló és megrontó' kifejezések teljesen indokoltak. De ugyanez igaz a birkózásra, a lóversenyre és a hivatásos ökölvívásra. A birkózást a zsidók annyira uralják, hogy az mint sport, már érdektelen lett. A birkózás története nem csak a sportág tönkretevését mutatja be, hanem a közönség nagymértékű becsapását is. Ugyanez igaz a lóversenyre is. Az egész légköre becstelen. A ló az egyetlen jóindulatú lény amelynek köze van hozzá. De miért vezetett jó lovak tenyésztése, betanítása és versenyei csaláshoz? Csak azért, mert egy bizonyos osztály abban látta a lehetőséget, emberek gyengeségének kihasználására és nyerészkedésre. Ez elmagyarázza a zsidók jelenlétét a modern sportban és elmagyarázza, hogy miért romboló a zsidó eszme a sportban ahelyett hogy védené azt. A zsidó ott pénzt látott, ahol a sportember örömöt és ügyességet látott. A zsidó a vetélkedésből akar tőkét kovácsolni, és a vetélkedést üzletté alakítani. Legfőbb ideje, hogy a szervezett zsidóság megfékezze vagy kitaszítsa azokat a zsidókat, akik legaktívabban próbálják meg elrontani és tönkretenni legtisztább, legemberibb sportjainkat. Érdemes megemlíteni, hogy Chicagoban, ahol a zsidó rágalmazás elleni liga főhadiszállása van, egy korholó szó sem hangzott el amelyet zsidó intéztek volna a zsidó vádlottakhoz, figyelmeztetve őket tevékenységük károsságára. Egy szó sem. De ugyanakkor a rágalmazás elleni liga erős nyomást gyakorolt az egész amerikai sajtóra olyan megállapítások ellen, hogy az egész kosárlabdabotrány zsidó tevékenység eredménye, elejétől a végéig. Kemény zsidó fogadások, a játékosok megvesztegetése, egyesületek megvétele,a közönség becsapása azok a tények, amelyeket amerikai törvényszékek előtt sokszor bebizonyítottak. A sportbotrányok vizsgálatai a zsidók nevét sokszor befröcskölték. Ha sportbarátok tudni akarják a kosárlabda baját, három szó a válasz - túl sok zsidó. A zsidóbérencek papagájszerű zsidóbarát propagandája ellenére, egy sport addig tiszta és segítő, amíg nem kezd el zsidó beruházókat és kizsákmányolókat vonzani, mert attól kezdve elromlik. A fentiek túl sokszor fordultak elő Amerikában eltérő eredmények között ahhoz, hogy kapcsolatuk tagadható legyen. A zsidó korrupció ugyanúgy működött az amerikai sportok megrontásakor, éspedig a kosárlabda, a lóverseny, az ökölvívás és a birkózás esetén. Az eredmények előre lekötése, a játékosok becsapása, verseny közbeni csalások, a romlottság kimutatható a zsidó tőkések és a megvesztegethető résztvevők között. Hangsúlyozni kell, hogy az alapvető zsidó visszaélések országos mértékűek. Ezt mutatta ki az Egyesült Államok kormányának vizsgálata a fehér rabszolgakereskedelem esetén, a csempészüzletnél, a lóversenybotránynál, a kosárlabdabotránynál - ez egy nemzeti hálózat 'palifogásra'. Ebben a zsidó tevékenységben semmi különös nincs, az ügyesektől a degeneráltakig, mind egy nemzeti csoport részei. Mind részei annak a nemzeti mozgalomnak, melynek célja az, hogy a gójokat megfossza pénzüktől. Ha nem lenne gój pénz, vagy ha a gójt nem tudnák becsapni, akkor a csalók és zsidó sportelrontók más üzlet után néznének. Talán kevesebb pénzük lenne, amit a becsületes emberek arca előtt lebegtetnének. Évekkel a nyilvános botrányok kirobbanása előtt a zsidók minden ígéretes sporttal megpróbálkoztak. Irányításuk megmarad, de csak az üzleti oldalé, ritkán vagy sohasem párosulva a sport iránti szeretettel. A zsidók nem igazi szerencsejátékosok, nem eléggé sportemberek ahhoz, hogy fogadjanak. Ők a biztos dolgok emberei. A gójok, akik csapdáikba besétálnak azok, akik a pénzt hozzák. A zsidó a pénz terén sem sportember, hanem gengszter, aki saját fajtája csoportjaiban tevékeny. BIRKÓZÁS A birkózás annyira zsidók ellenőrzése alatt áll, hogy a valódi birkózó teljesen ki van zárva, nehogy megmutassa, hogy a zsidó sporttröszt birkózói egyáltalán nem birkózók, hanem a közönség hiszékenységének büntetései. Az ősi birkózósport olyan gusztustalan orgiákba torkollott, mint a 'mindent bele' vagy az 'iszapbirkózás', és későbbi birkózóversenyekbe sikoltozó, zsörtölődő nők között. A birkózás éppolyan zsidó iparág lett, mint a ruhaipar. Az állandó vesztegetési botrányok ellenére a kosárlabda még mindig Amerika első számú sportága. Üzletként nem lehet megölni. Délutánonként mindig csoportokat vonz, különösen vasárnap délután. Lehet zenével és díszletekkel mutatványt csinálni belőle. De szét is lehet törni, mint sportot, és azok akik a sportrészét szeretik, inkább eltűnését kívánják, mint azt, hogy annak a csoportnak a találkozóhelye legyen, akik ma a zsidók által irányított bohózati házakat töltsék meg. A kosárlabda mint üzlet, veszély lett az amerikai életre, egy csőcselékközpont, a rendetlen és bűnöző osztályok időtöltése, mint amilyen a lóverseny és az ökölvívás már régen. Ezt a betegséget a zsidó jellem okozta szüntelen nyereségvágyával. A betegség gyógyíthatatlanná válhat. "A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok-feletti szuperkormányunkat. " -a kilencedik protokoll "Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott." -a tizedik protokoll. A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -13. Fejezet A VILÁG LEGFONTOSABB PROBLÉMÁJA Bárki, aki a zsidókérdést vizsgálja az Egyesült Államokban vagy bárhol másutt, fel kell készülnie arra, hogy 'antiszemitának' vagy 'zsidógyűlölőnek' fogják nevezni. A politikusok, a sajtó és a néptől sem lehet támogatást várni. Azok az emberek, akik tisztában vannak a dologgal, inkább várnak, hogy lássák, mi fog történni. Van egy olyan homályos érzés az emberekben, hogy a zsidó szó nyílt használata vagy leírása valahogy nem illik. Az udvarias körülírásokat, mint 'héber' vagy 'szemita' (mindkettő kritizálható pontatlansága miatt) szégyenlősen elemeznek, és az emberek félősen oldalaznak, mintha az egész téma tiltott lenne, amíg egy bátor gondolkodó beveti a zsidó szót, ekkor a tilalom megszűnik és a levegő megtisztul. A 'zsidó' szó nem jelző. Az egy név, ősi és leíró, az emberi történelem minden időszakában volt jelentősége, a múltban, a jelenben és a jövőben. A fő nehézség a zsidók és nemzsidók szuperérzékenysége, ha a zsidókérdés jön szóba. Valószínűleg egy újság sincs Amerikában, és biztosan egy sem a hirdetési újságoknak nevezett újságok között, amelyik olyan vakmerő lenne, hogy akár csak egy lehellettel is beismerné, hogy a kérdés létezik. Az általános sajtó nyitott az édeskés szerkesztői írások iránt minden zsidó téme érdekében, míg a zsidó sajtó, amely nagyszámú az Egyesült Államokban, a szidalmazással törődik. A zsidó hagyományokba az tűnik beleivódva lenni, hogy a zsidókérdés minden nyilvános megvitatását zsidógyűlölők szervezik és kezdeményezik. Ezt az eszmét a gój propagandába is bele akarják oltani. Az olyan írások, amelyek nem csöpögnek a zsidók iránti édes szeretettől, azok előítélettel teli gyűlölködések. Emiatt azok tele vannak: 'hazugságokkal, támadásokkal, gyanúsításokkal és tömeggyilkosságra való felszólításokkal'. Ezeket a kifejezéseket találhatjuk a jelenlegi zsidó írásokban. MI AZ 'ANTISZEMITIZMUS'? Az antiszemitizmus fogalma túl lazán van meghatározva. Ha továbbra is válogatás nélkül gáncsoló értelemben használják mindazokra, akik a zsidó sajátosságokat és a zsidó világuralmat akarják megvitatni, akkor idővel a tiszteletreméltó és megbecsülendő tulajdonságokat fog takarni. Hasznos lehet annak a leszögezése, hogy mi is az antiszemitizmus, és mi nem. 1. Nem a zsidókérdés felismerése. Ha az lenne, akkor az amerikai nép többsége antiszemita lenne, mert elkezdik a zsidókérdést felismerni, és ezek száma mind nagyobb lesz, mert a mindennapi élet sok oldalról állítja őket ezzel szembe. A kérdés itt van. Vakok lennénk, ha nem látnánk. Lehet, hogy egy ideig hallgatunk róla. Sőt nem becsületes módon tagadhatjuk is. De itt van és idővel mindenki észre fogja venni létezését. Idővel az udvarias túlérzékeny vagy megfélemített körök nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy elnyomják azt. De a kérdés fölismerése nem jelenti azt, hogy nemzeti kampányt szervezünk a zsidók gyűlöletére és ellenséges kezelésükre. Csak azt fogja jelenteni, hogy hogy a civilizációnkon átfolyt irányvonalat, amely elég erőteljes ahhoz, hogy figyelmünket fölhívja magára, felismerjük és megoldást keressünk rá, hogy ne kövessük el azokat a hibákat mint a múltban és megelőzzünk lehetséges hibákat a jövőben. 2. A zsidókérdés nyilvános vizsgálata nem antiszemitizmus, A nyilvánosság tisztít. De az a fajta nyilvánosság, amelyet ebben az országban a zsidókérdésnek adtak ebben az országban, nagyon félrevezető. A zsidó sajtó részletesebben megvitatta, mint más sajtótermékek, de se nem objektíven, se nem széleslátókörűen. A két uralkodó megjegyzés, amelyet monoton rendszerességgel ismételgetnek, a gójok nem fair viselkedése és a keresztény előítélet. A zsidók szerencséje, hogy a zsidó sajtót nem sok gój olvassa, mert ez az egyetlen olyan folyóirat, amely tartalmának legcsekélyebb változtatása nélkül zsidóellenes érzelmeket ébresztene, a nemzsidók azt olvasnák. Zsidó írások zsidó olvasók számára a fajvédés érdekében szokatlan anyagokat mutatnak be és más fajok lenézésére szólítanak föl. A napisajtó nem hozott komolyabb vitát a témáról. Ha a zsidókat említi, akkor azt hízelgő megjegyzések keretében teszi. A kérdés kezelése ebben az országban a gójok kritizálásából áll a zsidó sajtóban és a zsidók dicsőítése a nemzsidó sajtóban. A független kísérlet, hogy alkotó nyilvánosságot hozzunk a dologba, nem értelmezhető antiszemitizmusként, akkor sem, ha az állítások egy része zsidó olvasókban kellemetlen érzéseket ébreszt. 3. Az sem antiszemitizmus, ha kifejezzük gyanúnkat, hogy külföldön a világ minden kultúrájának fővárosában sok ember határozottan biztos abban, hogy létezik egy terv a világuralom megszerzésére, nem területszerzéssel, nem katonai agresszióval, nem államcsínnyel, nem is a tudományos alapon vett gazdasági ellenőrzéssel, de a kereskedelem és árucsere ellenőrzésével. Nem antiszemitizmus azt mondani, vagy olyan tényekre rámutatni, amelyek ezt támogatják, sem ennek a bizonyítása. Ha nem lenne igaz, a nemzetközi zsidók tudnák ennek nem igaz voltát a legjobban bebizonyítani, de azt eddig még nem tették. MIÉRT VITASSUK MEG A ZSIDÓKÉRDÉST? Mert itt van, mert előbukkanása a nyilvános tudatba segíti a megoldást, és nem azoknak a kedvezőtlen körülményeknek a folytatása, amelyek a kérdést szinte minden országban körülveszik. A zsidókérdés már nagyon régen létezik az Egyesült Államokban. Zsidók tudták ezt, ha gójok nem is tudtak róla. Voltak országunkban olyan korszakok, amikor úgy tört be, hogy sötét dolgok eljövetelét sejttette. Sok jel azt vetette előre, hogy heveny állapota felé halad. A zsidókérdés nemcsak olyan területeket érint, amelyek általános ismeretek, mint a gazdasági és kereskedelmi irányítás, az uzsora és a politikai hatalom, a szükségletek monopolizálása, és az uralkodási irányzatok, amelyekről az amerikai nép olvas. De kultúrális területekre is eljut, és így az amerikai élet szívét is megérinti. A kérdés Délamerikába is eljut és a pánamerikai mozgalomban jelentős faktorrá válása fenyeget. Össze van fonódva a szervezett és kiszámított rendezetlenséggel amely ma okoz a nemzeteknek problémát. Nem a jelenlegi növekedése, de gyökerei mélyek, és a probléma régmúltja prófétai reményekbe és programokba nyúlik vissza, amelyek a jövőre nézve körültekintő és alkotó látásmódot engednek meg. A VÁLASZ: TÚL SOK HATALOM!! A tolerancia hagyományának köze van a zsidókérdés nyilvános vitájához kapcsolódó rendkívüli idegességgel sok gój részéről, de talán inkább belső félelmük a vitával kapcsolatos nehézségektől. A gój álláspont talán a csend iránti vággyal fejezhető ki a legjobban: 'Miért vitassam meg egyáltalán?' Az ilyen álláspont bizonyítja, hogy egy problémánk van, ami elől ki szeretnénk térni. Miért vitassuk meg egyáltalán? A figyelmes gondolkodó világosan látja az egy ilyen kérdés mögött rejlő gondot, egy olyan probléma létezését, amelynek megvitatása vagy elnyomása nem lesz mindig a kényelmes elmék választásai között. Bármikor olvasunk a zsidókérdésről, látjuk, hogy az sok országban energikusan lett megközelítve, amelyekben megbirkóztak vele, és bárhol, ahol előtérbe került, életfontosságú téma volt, és ennek alapvető oka mindig az volt, hogy a zsidó tehetség az irányítást megragadta. Itt, az Egyesült Államokban tény az, hogy ez a figyelemreméltó kisebbség 50 év alatt olyan mennyiségű irányításra tett szert, amely egy más faj tízszer akkora csoportja számára is lehetetlen lett volna. Ennek következménye itt a zsidókérdés. Egy hasonló kisebbségi nép sincs hasonló helyzetben, mivel nem találkoznánk mindenütt képviselőjükkel, akármilyen magas helyre megyünk - a Versaillesi nagy négy belső bizottságában, az Egyesült Államok legfelső bíróságában, a Fehér Ház bizottságaiban, a világgazdaság kulcspozícióiban, - mindenütt ahol hatalom van vagy megszerezhető. A felső körökben mindenütt zsidókkal találkozunk, ahol hatalom van. És itt kezdődik a zsidó kérdés, nagyon egyszerű módon. Hogyan vonzódik a zsidó olyan szokásosan és ellenállhatatlanul a legmagasabb pozíciók felé? Ki teszi oda? Mit csinál ott? Mit jelent ottlétének ténye a világnak? -EZ az eredeti zsidókérdés. Innen megy tovább a többihez, és hogy az irány zsidóbarát vagy zsidóellenes -e, az az előítéletmennyiségtől függ, amely a kérdéssel jött, és hogy emberiségpárti lesz-e, az belátásának és intelligenciájának függvénye. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az eredetit 1920 júniusában adták ki. Ez a kommentár a jelenlegi Egyesült Nemzetek felállására még igazabb: egy ijesztő szervezet, mert Amerika tagsága miatt több a hatalma. A humanitás szó használata zsidókkal kapcsolatban általában egy kis mellékzöngével jár, amely nem föltétlenül szándékos. Ebben a viszonylatban általában azt értik alatta, hogy a zsidóval szemben emberségességet kellene mutatni. A zsidón még nagyobb kötelesség nyugszik, mert neki az emberiség irányában kéne emberségesnek lenni. A zsidó túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy csak a maga számára követelje a társadalom emberiességét. A társadalomnak sok követelése van vele szemben: Hogy adja föl különállását, adja föl a világ kizsákmányolását, adja fel azt a szokását, hogy zsidó csoportokat tegye minden nyeresége haszonélvezőjének, és amelyet ha elkezd megvalósítani olyan értelemben, amelyet különállása még sohasem tett neki lehetővé, akkor dicsekedhet az ősi jövendölés megvalósulásával, hogy a föld népei általa lesznek megáldva. A zsidó nem folytathatja örökké a világ emberiességének a kizsákmányolását, neki magának kell ezt a minőséget mutatnia a társadalomnak, amely komolyan gyanakszik nagyobb és erősebb csoportjaira, akik környezetüket könyörtelen keménységgel zsákmányolják ki, hosszan tartó és mély szegénységet okozva, ezt úgy is le lehet írni, mint egy gazdasági pogromot, amelyet egy magát védeni nem tudó emberiség követnek el. MIÉRT A 'NEMZETKÖZI ZSIDÓ'? Ebben a cikksorozatban a 'nemzetközi zsidó' kifejezést használtuk. Ezt két módon lehet értelmezni: Az első a zsidó, akárhol is van. A második az a zsidó, aki nemzetközi irányítást végez. A kifejezés valódi értelme a második, és beleértjük a követőit is, attól függetlenül, hogy zsidók vagy gójok. Ez a nemzetközi típusú zsidó, amelyik a világ irányítására tör, a világ uralmának tényleges tulajdonosa, amely nagyon szerencsétlen kapcsolat ennek a fajnak. És ennek a jelentősége az, hogy ez a fajta csak egy zsidó törzsből nő ki. Más nemzetiség nem rendelkezik ilyen típusokkal. Nem arról van szó, hogy a nemzetközi gazdasági irányításban egy pár zsidó van, hanem arról, hogy ezek a világirányítók kizárólagosan zsidók. Mivel a világ irányítása olyan cél amelyet csak zsidók értek el, és más módszerek alkalmazásával, mint amilyeneket a többi világ ura jelöltek alkalmaztak, elkerülhetetlen, hogy ennek a kérdésnek ez a faj a központja. Nem arról van szó, hogy a gazdag emberek listáján gyakran több gój szerepel, mint zsidó. Nem azokról a gazdag emberekről beszélünk, akik gazdagságukat egy rendszer szolgálatával szerezték, hanem azokról beszélünk, akik irányítanak, és az világos, hogy a gazdagság önmaga nem tesz irányítóvá. A világot irányító zsidók között soknak van vagyona, de neki ennél sokkal többje van. A nemzetközi zsidó nem azért uralkodik, mert hatalmas, hanem azért, mert jelentős mértékben tulajdonosa fajának kereskedelmi és irányítói tehetségét, és előnyére szolgál egy olyan faji lojalitás és szolidaritás, amely más emberi csoportban nem létezik. Minden arra érdemes országban uralja az ügyeket bizonyos minőségek segítségével, amelyek a zsidó természet sajátjai. Minden zsidóban megvannak ezek a képességek, ha nem is a legnagyobb mértékben, mint ahogy minden angol ismeri Shakespeare nyelvét, ha nem is Shakespeare fokán. És ezért nem praktikus, sőt nem is lehetséges a nemzetközi zsidót a zsidó jellem és pszichológia alapjai nélkül megfigyelni. Egyszerre leszámíthatjuk azt a két gyakori vádat, hogy a nagymértékű zsidó siker becstelenségre épül. Lehetne az egész zsidó népet vagy bármely mást egészében tekinteni. Senki sem tudja jobban mint a zsidó, hogy mennyire elterjedt az a hit, hogy a zsidó üzleti módszerek mind lelkiismeretlenek. Nem lehet annak a lehetőségében kételkedni, hogy nagymérvű lelkiismeretlenség lehetséges tényleges becstelenség nélkül is, de azért lehetséges, hogy a zsidó nép híre, amelyet régen viselnek ebből a szempontból, más forrásokon alapul, mint tényleges és állandó becstelenség. Ennek egy lehetséges forrása van: A zsidó kereskedő gyorsabb, mint a legtöbb másik ember. Azt mondják, hogy vannak más fajok is, akik éppolyan gyorsak a kereskedelemben mint a zsidók, de ezek közt nem él sok zsidó. A lassúbb, könnyedebb hagyományú ember hajlamos azt hinni, hogy a gyorsabb ember messze túl fürge, és gyanakszik gyorsaságára. A lassabb elme hajlamos föltételezni, hogy az aki olyan sok szabályos fordulatot és csavarást lát a kereskedelem során, talán sok illegális fordulatot és csavarást is használ. A zsidók, ahogy az évszázadok jegyzetei mutatják, ravasz emberek a kereskedelemben. A zsidót gyors mohósága a kereskedelem középpontjába hajtotta, a kereskedelmi hagyományokat akkor rúgta fel, amikor akarta. Ő ment a kereskedelem után, a régi kényelmes hagyomány szerint a kereskedelem ment a kereskedőhöz. Mindenki úgy gondolja, hogy az éleselméjű fickó azt gondolta, hogy éleselméjűsége teljesen becsületes. Egy ember, aki kereskedelmi hagyományokkal szakít, az semmilyen akadály előtt nem áll meg! A zsidó nagyon akart eladni. Ha egy cikket nem tudott vevőjének eladni, egy másikat ajánlott eladásra. A régi kereskedelmi hagyomány úgy szólt, hogy többféle cikkel kereskedni vagy többféle kereskedelmi üzletet fenntartani erkölcstelen és üzletellenes, és hogy egy kereskedőtárs vevőit elvenni erkölcstelen és aljas dolog. Gyerekjáték ezt az energiát becstelenséggel kapcsolatba hozni. A zsidó ment a kereskedelem után, folytatta azt és rábeszélte azt. Ő volt a 'gyors forgalom, gyors profit' eszme kitalálója. Tőle indul a részletfizetés. A zsidók üzletei bazárok voltak, a mai áruházak elődei, és a régi egyfajta áruval kereskedés szokása konkurenciát kapott... A zsidó nem azt a játékot játszotta, amit a régimódi kereskedő. Valójában azt a játékot játszotta, hogy mindent kapjon a saját kezébe, és ez sikerült is neki. A zsidó ugyanezt a képességet mutatta kereskedelembe való belépése óta minden országban, ahová az évszázadok során belépett. A pénz áramlásának elemzése ösztönös adottsága. Ha egy országba belépett, ez fajtársainak is alapot adott további működésre. Hogy ez a belső adottságok eredménye vagy egy szándékos faji egységi és összetartási terv része, az összes zsidó kereskedőközösségek és kapcsolatok, ahogy ezek gazdagságban, megbecsülésben és hatalomban növekedtek, ahogy kormányokkal is kapcsolatba léptek, és azokban az országokban, ahol működtek, a központi hatalom erősebb lett, pl. Spanyolországban, Hollandiában vagy Angliában. Hogy szándékos, vagy nem, jobban kötődtek egymáshoz, mint egy iparág ágazatai esetén,a faji egység kötőereje által. A faji testvériség olyan módon nem ismeretes a gójoknál, mint a zsidóknál. A gójok sohasem gondolják magukat gójoknak,és nem érzik, hogy egy másik gójnak valamival is tartoznának, mint olyannak. Ez adja sebezhetőségüket. Így váltak a zsidó eszmék jól használható ügynökeivé olyankor és olyan helyeken, ahol a zsidók a háttérben akartak maradni. De sohasem voltak a zsidók sikeres versenytársai a világuralom terén. Ezekből az elszigetelt zsidó közösségekből hatalom sugárzott ki a központ felé, ahol a főbankárok és a körülmények főelemzői éltek. És a központból értékes információ és segítség folyt a közösségekbe mindig, amikor erre szükség volt. Nem nehéz megérteni, hogy arra a nemzetre, aki nem kezelte őket szeretettel, szenvedést hoztak, és amelyik tisztelettel kezelte őket, azt előnyben részesítették. Sok nemzettel éreztették nemtetszésüket, és rendszerük ma erősebb, mint valaha. A zsidó tevékenység összehangolása káros a világnak. Ez az az elem, amely a közvélemény figyelmét a zsidókérdésre irányítja. Tovább folytathatja-e a nemzetközi zsidó, ahogy eddig tette, vagy kötelessége-e a világ felé, hogy sikerét másképp használja? A HATALOM KÖVETI A NEMZETKÖZI ZSIDÓT. Fontos tény, amely a zsidók 'üldözésével' és Európán keresztül folytatott állandó vándorlásukkal függ össze, hogy ahova vándoroltak, az üzleti központ velük vándorolt! Amikor a zsidók szabadok voltak Spanyolországban, ott volt a világ aranyközpontja. Amikor Spanyolország kiutasította a zsidókat, Spanyolország elvesztette gazdasági vezető szerepét, és sohasem nyerte azt vissza. Európai gazdaságtörténethallgatók sokat gondolkoztak azon, hogy miért tolódott a kereskedelem központja Spanyolországból, Portugáliából és Olaszországból az északi országokba, Hollandiába, Németországba és Angliába. Sok tényezőben keresték ennek okát, de egyik sem magyarázott el mindent. Ha megmutatjuk, hogy a változás egyidőben történt a zsidók kiutasításával a délről és menekülésükkel északra, ha tudjuk, hogy a zsidók megérkezésével az északi országokba egy kereskedelmi felvirágzás kezdődött el, amely napjainkig tart, akkor a magyarázat nem nehéz. Minden időben bebizonyosodott, hogy ha a zsidók költöztek, akkor a világ nemesfémei velük költöztek. Szintén érdemes megjegyezni, hogy a legnagyobb nemzeti kulturális fellendülés akkor mutatkozott, amikor a zsidókat kiűzték Angliából és Spanyolországból. Ez a két nagy ország sokat adott a világnak, legjobbját azonban akkor adták, amikor megszabadultak a zsidó eszmékkel való kapcsolataiktól. 'HA AMERIKA FÖLÉBRED!'. Világosan bebizonyítottuk, hogy a világon egy központ erő hatalmas és szorosan irányított játékot játszik, ahol a világ a sakktábla, és a figurák az államok. A kultúrember már régen nem hisz annak az érvnek, hogy a 'gazdasági körülmények' okoznak minden változást. A 'gazdasági' törvény köpenye alatt sok olyan jelenségért tették felelőssé, amelyek semmiféle 'törvényből' nem következnek, csak az önző ember akaratából, amelyet olyanok működtettek, akiknek célja, hogy a nemzetet vazallusaikként használják. 'Gazdasági' okok nem magyarázzák el azt az állapotot, amelyben a világ ma van. A ma szokásos magyarázat a 'szívtelen tőkéről' sem magyarázza el. A 'tőke' úgy törekszik mint soha ezelőtt a 'munka' igényeinek kielégítésére, és a munka a végsőkig ment abban, hogy a tőkét új engedményekre késztesse - de mi volt ebből a haszna? A 'munka' azt hitte, hogy az ég fölötte a 'tőke', és az égtől várta az eredményeket. De vegyük észre, van egy még magasabb ég is, amelyet sem a tőke sem a munka nem látta az egymással folytatott harc során. Ez az ég nem ad engedményeket. Létezik egy szuperkapitalizmus, amely azon az eszmén alapul, hogy az arany érték. Létezik egy szuperkormány, amely semelyik kormánnyal nem áll szövetségben, mindentől szabad,és keze mégis mindenben benne van. Van egy faj, az emberiség része, amelyet senki sem látott szívesen, és amelyik olyan hatalomra tett szert, amelyről a legbüszkébb gój faj sem álmodott soha. A 'munka kérdése', a bér kérdése, a terület kérdése mindig élő lesz, a világ lakóinak vitái megszűnhetnek, de legelőször ennek a világkormánynak a kérdése kell hogy megnyugodjon. 'A győztesé a haszon' mondja egy közmondás. Olyan értelemben igaz, hogy ha az irányítás minden erejét egy megvetett fajhoz tartozó kis csoport ragadta meg és kezében tartja, akkor vagy ezek a szuperemberek, akiknek nem szabad ellenállni, vagy ezek normális emberek, akiknek a világ többi része a hatalom aránytalanul nagy és veszélyes részét átengedte. Ha a zsidók nem szuperemberek, akkor a gójoknak szégyellniük kell, ami megesett, és egy új helyzetvizsgálat után és más országok tapasztalatának elemzése után megoldást kell keresniük. Ha a világirányítás társadalomellenes és rendkívül káros módszereinek forrását tekintjük, azt találjuk, hogy a felelősöknek közös jellemzőik vannak. Csoda-e, hogy a tengeren keresztül figyelmeztetés jön: Várj, amíg Amerika fölébred a zsidókat illetően'. Ennek ma új jelentése van? "Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt, és nem találnak fel semmit (legfeljebb talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a természet maga jelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot. " -A tizennegyedik protokoll. A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -14. Fejezet A ZSIDÓ PÉNZHATALOM ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI Az emberiség elég bölcs lett ahhoz, hogy azokat a testi betegségeket leírja, amelyek a szégyen fátylával és váladékával járnak, de a politikai higiénia nem jár annyira elől. Nemzetünk betegségének fő forrása a zsidó befolyás, és noha ez sok éve ismert, ma már ott tartunk, hogy ezt minden megfigyelő észreveszi. De amíg ezek a befolyások az emberek tömegeit aknázták alá, a magasabb eredetű zsidó befolyás a kormányt teszi tönkre. Az Egyesült Államok zsidóproblémája alapvetően városi probléma. Majdnem minden nemzeti betegség a nagyvárosokból ered. A zsidók nem olyan helyeken gyülekeznek, ahol szabad terület van vagy ahol nyersanyagok vannak, hanem ahol a legtöbb ember van. Ezt érdemes megjegyezni amikor a zsidók arról panaszkodnak, hogy a gójok kizárták őket. A zsidók legnagyobb számban azokon a helyeken és azok között az emberek közt találhatók, ahol a legkevésbé akarják őket állításuk szerint! Erre a leggyakoribb az a magyarázat, hogy a zsidó tehetsége az, hogy emberekből él, nem földből, nem a nyersanyagokból történő árutermelésből, de emberekből. Dolgozzanak mások a földdel, a zsidó a földmunkásból él, ha tud. Gürcöljenek mások a kereskedelemben és a gyártásban - a zsidó learatja munkájuk gyümölcsét. Ez az ő különös tehetsége. Ha ezt a tehetséget parazitának írnák le, akkor ez a meghatározás bizonyos fokig jogosult. Az Egyesült Államok egy más városában sem vizsgálható a zsidóprobléma hatásosabban, mint New York városában.Több zsidó van New Yorkban, mint bárhol másutt a világon. Minden tizedik zsidó New Yorkban él. Zsidók több erőt fejtenek ki New Yorkban és szívnak ki New Yorkból, mint a kereszténység alatt bárhonnan, a mai Oroszország kivételével. Az Oroszországi zsidó forradalmat New Yorkból támogatták. Oroszország zsidó kormánya szinte egy egységként ment a New Yorki alsó East Sideról Oroszországba. Az összes üzlet, a nagy áruházaktól a legkisebbig gyakorlatilag a zsidók monopóliuma lett. A jogászi foglalkozás elsősorban zsidóké. A hírügynökségektől kezdve, akik a híreket az újságokhoz viszik, az újságok, akik kinyomtatják azokat, az újságárus, aki eladja az újságot, mint a nemzet olvasmányát, az irányítás ezek felett és sok esetben a tulajdonjog zsidóké. A Wall Streeten a zsidó irányítás mind számos mind hatalmas, ahogy ez elképzelhető egy fajról, aki korai története óta a világ tőkeműveleteiben nagy szerepet játszott. A ROTSCHILD MÓDSZER. A zsidó gazdasági hatalom az Egyesült Államokat először a Rotschildokon át érintette meg.Valóban azt lehet mondani, hogy az Egyesült Államok alapította meg a Rotschildok gazdagságát. Ahogy olyan gyakori a gazdag zsidók történetében, a gazdagságot háborúban alapították. A Rotschildok első 20 millió dollárját a Hesszeni csapatokért kapták, akik az amerikai gyarmatok ellen harcoltak. Azóta a közvetett érintkezés után az amerikai ügyekkel, a Rothschildok gyakran szóltak bele az ország pénzügyeibe, de mindig ügynökök útján. Egyik Rothschild fiú sem látta szükségesnek, hogy áttelepüljön az újonnan alapított Egyesült Államokba. Anselm Frankfurtban maradt, Salamon Bécsbe költözött, Nathan Mayer Londonba, Károly Nápolyba, és Jakab Párizsban képviselte a családot. Ezek voltak Európa hadurai több mint egy nemzedék során és a dinasztia folytatódott a követőkkel. A Rothschildok hatalma olyan széles lett más bankárcsaládok belépésével az állam gazdasági ügyeibe, hogy ma már nem egy család neve fémjelzi ezt a hatalmat, hanem egy faj neve.Így úgy beszélnek róla, mint a nemzetközi zsidó tőkéről és képviselői a nemzetközi zsidó tőkések. A Rothschildék gazdaság erejét burkoló fátyol nagyrésze lehullott. A háborús tőkét mindig is 'vértőkének' hívták, a földöntúli csoda képe, amely kormányok és egyének nagymértékű tőkecseréjéhez kapcsolódott, amelynek során a nagy gazdagságok egyéni tulajdonosai voltak a nép igazi uralkodói, nagyrészben elvesztette csodajellegét, ahogy az egyszerű tények köztudottak lettek. A Rothschild módszer még ma is működik, de ma a zsidó intézetek beolvadtak idegen országokbeli faji intézeteikbe. A gazdasági ügyek egyik vezető tudósa kimondta, hogy a világ magas gazdasága azért zsidó világ, mert a zsidó tőkések szabadok a 'nemzeti és hazafias illúzióktól'. A nemzetközi zsidó tőkésnek a nemzetek háborújának és békéjének az eseményei a világ gazdasági piacának változásaival egyenlőek. és ahogy a részvények árfolyamát változtatják a piaci stratégia követelményeinek megfelelően, úgy manipulálják néha a nemzetközi kapcsolatokat a gazdasági nyereség érdekében. Tudjuk, hogy az első világháborút néhányszor elhalasztották a nemzetközi tőkések parancsára. Ha túl korán tört volna ki, akkor azok az országok, akiknek részvételét a nemzetközi tőke kívánta, nem léptek volna be. Ezért az arany mesterei, a nemzetközi mesterek néha arra voltak kényszerítve, hogy a saját háborús propagandájuk hadi lelkesítő erejét szabályozzák. A zsidó sajtó állítja, hogy 1911-ben volt egy Rothschild levél, amely a császárt a háború ellen hangolta. 1911 túl korán volt. 1914-ben nem volt ilyen befolyás. Az nem kérdéses, hogy a nemzetközi tőke mélyen össze van fonódva a háború és béke ügyével, ezt a múltban sem tagadta senki. Ez ma éppolyan igaz. A Napóleon elleni liga zsidó volt. Főhadiszállása Hollandiában volt. Amikor Napóleon elfoglalta Hollandiát, a főhadiszállást áttették a Majna menti Frankfurtba. Figyelemreméltó, hogy a nemzetközi zsidó tőkések milyen nagy százaléka jön Frankfurtból - a Rothschildok, a Schiffek, a Speyerek, hogy csak egy párat említsünk közülük. A német ügyekbe az 1914-1918-as háború során a zsidók sokszor beavatkoztak. Beavatkozásuk olyan közvetlenül jött, mintha előkészítették volna. A világon semmi sem ellentétesebb mint a tiszta zsidó és a tisztán germán faj. Ezért nem volt egyetértés a két faj között, és noha a zsidó befolyás erős volt ott, nem érték el ellenállás nélkül, a háborút követő forradalom túlnyomóan zsidó befolyásra jött létre. A forradalmat ők hozták, nélkülük nem következett volna be. Az alapvető zsidó befolyás, amely a német rendet megzavarta: (a) a bolsevizmus szelleme, amely magát német szocializmusnak nevezte. (b) A sajtó zsidó tulajdona és irányítása. (c) Az élemiszerek, az ipari gépek és az ország zsidó irányítása. Még volt egy negyedik, ezek felett álló, de ez közvetlenül a német népen dolgozott. Megismételjük, hogy a német vereség az élelmiszerhiány, anyaghiány és ipari nyugtalanság következménye volt. Már a háború második évében német zsidók azt prédikálták, hogy a német veszteség szükséges a proletariátus fölemelkedéséhez. Strovel azt mondta: " Nyíltan megmondom, hogy az ország teljes győzelme nincs a szociádemokraták érdekében." Valamint: " A proletariátus felemelkedése egy győzelem után lehetetlen." A forradalom a zsidó hatalomvágy kifejezése. A pártok csak a zsidó hatalomrajutás eszközei. Az úgynevezett 'a proletariátus diktatúrája' valójában és ténylegesen a zsidók diktatúrája. Az 1914-1918-as háború a zsidó tőke nemzetköziségére vetett új fényt. Amerika semlegessége lehetőséget adott bizonyos emberek nemzetközi kapcsolatainak vizsgálatára, és annak, hogy a nemzethez való hűséget hogyan rendelik alá a nemzetközi tőke érdekeinek. A háború a gój tőke összefogását támogatta az egyik oldalon a zsidó tőke bizonyos oszlopai ellen, amelyek hajlandók voltak mindkét oldalon szerepelni. A régi Rothschild mondás: "Ne tégy minden tojást egy kosárba" teljesen világos lesz, ha a nemzeti színtérről a nemzetközire tesszük át. A zsidó tőke a politikai pártokat úgy tekinti, hogy mindegyikükre tesz, és így sohasem veszíthet. Ugyanígy nem veszt el a zsidó tőkés soha egy háborút. Mivel mindkét oldalra tesz, sohasem marad a vesztes oldalon, és békeszerződése alapján visszakapja a vesztes oldalon elszenvedett veszteségeit. Emiatt rajzottak a zsidók olyan erősen a Versaillesi békekonferenciáre. De furcsa végzet követ minden zsidó felsőbb uralmat. Amikor a végső kövét akarják a zsidó győzelem épületére rátenni, valami történik és a szerkezet süllyedni kezd. Ez gyakori a zsidó történelemben. Így a zsidók maguk gyakorlottak, hogy erre magyarázatot keressenek. Sok esetben az 'antiszemitizmus' adja a leghasznosabb mentséget, de nem mindig. Mint a mostani időben, amikor a háború tüzeinek a fénye olyan sok régebben az árnyekban elrejtett tényre rávilágított, a világ ébredő figyelmét 'antiszemitizmus' nak nevezik és azt mondják, hogy a háború után a zsidó lesz a bűnbak- egy furcsa beismerés, amikor kevésbé önző emberek megkérdeznék, miért? A ZSIDÓ PÉNZHATALOM HATÁSKÖRE A Kuhn, Loeb and Company cégben a zsidó tőke az Egyesült Államokban elérte a csúcsát. Ennek a cégnek a vezetője Jacob Schiff, aki a Majna menti Frankfurtban született. Apja Rotschild alkuszainak egyike volt. Jacob Schiff egyik társa, Otto Kahn Mannheimban született, és korán kapcsolatba lépett a Speyerekkel, akik szintén Frankfurtból származnak és akik Angliában jutottak nagy hatalomhoz VII. Edward uralkodása alatt. Egy másik társa, Felix Warburg beházasodott Jacob Schiff családjába, és a Warburgok Amerikai diplomáciai képviseletének legbefolyásosabb tagjai. A zsidó tőkések korai hadműveletei Amerikában olyan tárgyakat kerestek külföldön, amelyek jövőbeni befolyása az amerikai ügyekre jelentősnek ígérkezett. Az első ilyen hadművelet Közép és Délamerikában volt. A Mexikónak adott gazdasági és tanácsadói segítség annak legrosszabb viszonya idején az Egyesült Államokkal, zsidó csoportok műve volt. A politikai felfordulás és a a gazdasági műveletek a kicsi de stratégiailag fontos helyzetű középamerikai országokkal túl gyakoriak ahhoz, hogy megemlítsük őket. Ismert, hogy Jacob Schiff az 1905-ös orosz-japán háború idején Japánt támogatta anyagilag. Ezt a jó üzletek és a bosszú magyarázza a zsidók Oroszországi kezelése miatt. Schiff kihasználta a lehetőséget, hogy a bolsevizmus alapelveit a japánok orosz hadifoglyainak fülébe elültesse. A kísérlet, Japánban teret nyerni, nem volt sikeres. A japánok az üzleti alkut szigorúan vették és Mr. Jacob Schiffnek Japán nem nyerte meg tetszését. A század elejei kísérlet, az emelkedő Japánt a gazdasági hódítások láncára fűzni, mellément, mert a japánok sokkal többet tudtak a 'zsidó veszélyről' mint az Egyesült Államok. Érdemes erre visszaemlékezni annak az erős propagandára gondolva, amelynek 1914-ben és 1939-ben állandóan Japán és az Egyesült Államok közötti félreértések kialakítása volt a célja. Az 1914-1918-as háború során a zsidóság ereje megnőtt az Egyesült Államokban is. A világban a zsidók emelkedése még jelentősebb. Azokban az országokban, amelyeket nem lehet most vagy a közelmúltban zsidóbarátnak nevezni, a zsidók uralma erősebb, mint máshol. Minél több az ellenzőjük, annál jobban mutatják erejüket. Abban a pillanatban, amikor minden zsidó szóvivő arról informál minket, hogy egy világot átfogó antiszemitizmus hullám figyelhető meg, ahogy ők az ébredő népeket nevezik, akik észreveszik, hogy mi történik, a világ vezető helyén megjelenik egy zsidó. Senki sem tudja, miért. Senki sem tudja elmagyarázni. 'AMERIKA DISRAELIJE' - EGY NAGYHATALMÚ ZSIDÓ. Az Egyesült Államokban van egy kifejezés a zsidóuralomra, amely majdnem olyan abszolút, mint ami Oroszországban van. Ez nagyon erős állításnak tűnik, de enyhébb, mint amit a tények bizonyítanak. És a tények nem hallomásbeli tények, sem egy befolyásolt elme véleménye, hanem az Egyesült Államok törvényesen választott képviselőitől származnak, akiket félretettek, hogy egy zsidókormány üljön helyükre, és ez örökre bele lett írva az Egyesült Államok hivatalos történetébe. A zsidók bebizonyították, hogy a Wall Street irányítása nem azonos az Amerikai nép irányításával, és akivel ezt bebizonyították, az egy Wall Streeti zsidó volt! Ezt az embert 'Júdea Amerikai konzul'-jának nevezték. Állítólag egyszer azt mondta magáról: "Íme, az Egyesült Államok Disraelije." Az Egyesült Államok parlamentjének egy választási bizottságának azt mondta: "Valószínűleg több hatalmam volt, mint bárki másnak a háborút illetően, ez kétségtelenül igaz." A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az eredeti szövegben (1929) a népszövetség szerepel, de a mai ENSZ-re is ugyanez igaz. Minál többet változik, annál inkább ugyanaz marad. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az 1914-1918 -as háborúban, Wilson elnök ideje alatt. Fontos megjegyezni, hogy ugyanaz a személy (Baruch) volt Roosevelt elnök jobbkeze a Roosevelti háború és békeakciók alatt! Nem túlzott. Több hatalma volt. Nem volt mind jogi erő, ezt bevallotta. Minden lakást elért, minden boltot, gyárat, bankot, vasutat és bányát. Hadseregeket és kormányokat. Sorozóbizottságokat. Embereket épített fel és rombolt le egy szóval. Hatalom volt felelősség nélkül és határok nélkül. Egy, a gój népességre kényszerített hatalom volt, neki és zsidó társainak minden titkot hatalmukban állt megtudni, olyan előnyt és hatalmat adott kezükbe, amelyet aranymilliókért nem lehet venni. Egy amerikai millió közül sem hallott erről az emberről az Egyesült Államok 1917-es belépése előtt a háborúba. Homályos pozícióból került a nemzet vezetőségébe a háború idején. A kormánynak kevés dolga volt vele, csak kinevezték őt. Azt mondta, hogy lehetett volna a feje fölött az elnököt kérni valamire, de a helyzet ismeretében ezt senki sem tette. Ki volt ez a a figura, akinek kolosszális volt az útja és legtanulságosabban mutatva Júdea készségét, hogy bármikor átvegye a hatalmat? A neve Bernard M. Baruch. Dél Carolinában született az 1870-es években a zsidó orvos, Dr. Simon Baruch fiaként. A New York-i egyetemen végzett 19 éves korában. Miután a Wall Streeten dolgozott tisztviselőként, 26 vagy 27 éves korában az A.A.Housman and Company nevű cég alkalmazottja lett.1900-1902 táján elhagyta a céget, de közben helye volt a börzén. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: A II. vh-ban amelyben szintán teljhatalma volt, szoros barátja, Winston Churchill volt brit miniszterelnök. Jelentős, hogy az ipar koncentrációja Nagybritanniában minden gazdasági titkot monopolista kartellek kezébe játszott át,és a brit hadi és gazdasági titkok a zsidó manipulálóknak könnyen elérhetőek voltak. Aztán beszállt az üzletbe, egy állítás, amelyet szószerint lehet venni vallomása alapján: "Az üzleteket csak magamnak csináltam. Tanulmányt írtam a termelő és gyártó üzemekről és az ott alkalmazott emberekről." Ebből a tényből kiindulva, Baruch a Parlamenti tevékenysége előtt sok területen volt aktív. Alapvetően a fémek területén, és különböző kereskedelmi szervezetben. A dohánygyárak felvásárlásában is aktív volt, különböző réz, acél, wolfram, gumi és olvasztócégeknél, nagy gumigyárak felépítését vezette Mexikóban. Fiatal emberként nagyon sok pénze volt, és annak nincs jele, hogy örökölt volna. Nagyon gazdag volt. Hogy a háború hogy változtatta meg gazdagságát, azt nem tudjuk, de biztos hogy sok barátja és közeli munkatársa nagy mennyiségű pénzt harácsolt össze a háború alatt. BARUCH DIKTÁTOR A parlamenti vizsgálat bőségesen bebizonyítja, hogy Baruch befolyása hatására Wilson elnök olyan szervezeti változásokat vitt végbe az államirányítás szervezetében, amelyek Baruchot tették a leghatalmasabb emberré a háború idején. A nemzetvédelmi bizottság szerepe lecsökkent. Nem az amerikaiak bizottságe vezette a háborút, hanem az önmaga által kinevezett zsidó tisztviselő, aki alatt minden stratégiailag fontos ponton zsidók voltak. Sajátmaga így írja le látogatását az elnöknél 1915-ben: "Már régen gondoltam, hogy a háború jönni fog. Amilyen komolyan csak tudtam elmondtam neki, hogy nagyon komolyan szükségesnek tartom az ország iparának mozgósítását. Az elnök nagyon figyelmesen és barátságosan hallgatott, mint mindig. Felhívta figyelmemet a nemzetvédelmi bizottságra. A háború titkára megkérdezte véleményemet róla. Azt mondtam, én valami mást szeretnék helyette." Egy bizottság egy bizottság, Baruch úr valami mást akart. Meg is kapta. Az elnök segítségével ő lett a leghatalmasabb ember a háborúban. Baruch tette mesteri volt, de nem cselekedett amerikai módon. Csak fajának egy tagja csinálta volna így. Baruch vallomásából semmit sem vettünk el. Az Egyesült Államok elnöke pontosan azt tette, amit Baruch kívánt több ezer alkalommal. Baruch Amerika termelése fölött akart uralkodni és ezt az uralmat meg is kapta. Többet kapott mint Lenin és utódai valaha is megkaptak Oroszországban. Itt az Egyesült Államok népe csak a hazafias elemet létta, nem látták a fölöttük derengő zsidó kormányt. Pedig az ott volt. Így Baruch több mindent tett. Mielőtt befejezte, egy olyan ellenőrző rendszer vezetője volt, amilyen az Egyesült Államok kormányának sohasem volt birtokában és sohasem lesz, kivéve, hogyha megváltoztatja szabad kormány jellegét. Ez a hatalom a következő hatalmakkal ruházta föl: 1. Az amerikaiak magánüzleteinek tőkéjét használhatta. (Ez névleg a tőkeügyi bizottság hatáskörébe esett, melynek elnöke egy Eugene Meyer, Jr. nevű zsidó volt). 2. Minden anyag feletti rendelkezés. Ebben természetesen minden benne volt. Mr. Baruch szakértője volt sokféle anyagnak és sokuk után érdeklődött. Ahol ő maga nem volt szakértő, más szakértőket fogott be: zsidókat. "Annak a bizottságnak a tagjait én választottam ki, az ipar nem vitte el a legjobbakat."- mondta. 3. Az ipar fölötti rendelkezés. Meghatározta, hogy hova lehet szenet szállítani, hol lehet acélt eladni, hol és milyen ipar működhet és hol nem. Vallomásában azt írta, hogy 357 vagy 361 iparág volt irányítása alatt, "gyakorlatilag minden alapanyagot feldolgozó iparág. Az enyém volt a végső hatalom." 4. Rendelkezés a hadiszolgálatra behívott férfiak fölött. Baruch határozta meg, hogy ki megy a hadseregbe. "Mi határoztuk el, hogy mi szükséges. Mi mondtuk meg, hogy melyik iparágakban dolgozó férfiak hívhatók be katonai szolgálatra, ezek voltak a nem életfontosságú iparágak." Természetesen szükséges volt bizonyos szabályok meghozatala, de miért egy ember, miért mindig csak ez az ember? A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az ipar és anyagok ellenőrzése a II. vh-ban és Baruch és politikai szövetségeseinek módszerei és hatalma a 'nyugati demokráciákban' érdekes párhuzamot mutat a parlament vizsgálataival az I. vh. után. A terv haladása, valójában. 5. A dolgozók száma feletti hatalom "Mi határoztuk el, hogy hol helyettesíthetők a férfiak nőkkel, amit a szakszervezetek mindig elleneztek. Az árakat rögzítettük az egész termelés számára, nem csak a hadsereg és a hadiflotta számára, de a szövetségesek és a civil lakosság számára is." És most illusztrációként a protokollok szövege a hatalomról a gójok kormánya fölött: "Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye. " - hatodik protokoll. Nemcsak a háború alatt, de a fegyverszünet után is a kiválasztottság jelei elárasztották Baruchot. A versaillesi békekonferencián is részt vett az elnök kíséretében. Mr. Baruch:"Ha a tanácsomat kérte, megadtam. A kártérítéssel volt dolgom. Én voltam az amerikai megbízott a gazdasági részlegben, és a fő gazdasági bizottságának is tagja voltam mint a nyersanyagok szakértője." Baruch bevallotta, hogy a béketárgyalási bizottságban ült azokkal az emberekkel, akik a békéről tárgyaltak, és részt vett a 'nagy öt' miniszterelnökei tanácskozásán. A zsidók annyira feltűnőek voltak az amerikai küldöttségben, mert mindenütt megjegyzéseket tettek. A franciák Versaillest a 'kóser konferenciának' hívták. A Baruch által vezetett nemzetközi zsidók olyan számosan voltak mindenütt jelen, olyan szilárdan vettek részt a belső bizottságok munkájában, hogy a jó megfigyelő, Dr. E. J.Dillon a 'a békekonferencia történte belülről' (Harpers kiadó) c. művében ezt írta: "Érdekesnek tűnhetik néhány olvasónak, hogy a képviselők nagy része úgy látta, hogy az angolszász népek szemita befolyásokat közvetítettek" (486 oldal). "Az eljárások amelyeket követtek, zsidók ötlete alapján állottak össze, akik Párizsban gyülekeztek, hogy valóra váltsák gondosan kigondolt programjukat, amelyet alapvetően végre is hajtattak. Az alapvető gondolat emögött a politika mögött, amely Keleteurópa népeire végzetes következményekkel járt, a következő volt: 'Ezentúl a világot az angolszász emberek fogják irányítani, akik fölött a zsidó elem uralkodik.' "(497. oldal). Ez semmiképp sem a teljes történet. Miért választották Baruchot az Egyesült Államok első diktátorává? Mi volt ő, mit csinált, ami őt az államhatalom előtti első emberré tette az első világháború alatt, az első nagyobb háború, amelyben az Egyesült Államok részt vett, és amely azt egy adósnemzetből a hadi és gazdasági élet legfőbb hatalmává tette? És azt viszonylag csekély hadi áldozatok árán és viszonylag kis erőkifejtéssel. Előélete nem igazolja ezt. Sem személyes sem gazdasági képességei nem indokolják ezt. Akkor mi indokolja? Emberek, akik a politikai és gazdasági erőt háború idején manipulálni tudják, azok erre béke idején is képesek. Az Egyesült Államok most békebeli manipuláció alatt él. Sok csoport és kormány tönkre van menve. Csak az elkobzási hatalmuk tartja fenn őket. Az Egyesült Államok, amelyet a világ leggazdagabb hatalmaként említenek, mint kormány pont olyan szegény, mint bármelyik másik ország. Adósságai vannak és kölcsönöket vesz fel. A hitelezők állandóan leszámítolják a szerződéseket és mind rosszabb kezekbe helyezik azokat. Államadósságunk a mértéke annak, hogy mennyire vagyunk a zsidó világtőke rabszolgái. Demokráciában élünk ugyan, de a kölcsönök mindig többe kerülnek, mint a kapott összeg, és senki sem szólhat egy szót sem emiatt. Mi amerikaiak nem tudjuk, hogy évente mennyi kamatot fizetünk, és azt sem, hogy kinek fizetjük azt. "A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:" 1. "Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek?" 2. "Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak." 3. "Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó ártalmas befolyását, és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni. " -a tizenkettedik protokoll. A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -15. Fejezet A HARC A SAJTÓ ELLENŐRZÉSÉÉRT Az első ösztönös válasz, amit egy zsidó ad, ha faját nemzsidók kritizálják, hogy ez erőszak, fenyegetés vagy bűntény. Ezt amerikai állampolgárok ezrei tudják igazolni, akik saját fülükkel hallották és saját szemükkel látták ezt a tényt. Ha a zsidókérdés pártatlan vizsgálója tevékeny, akkor a bojkott az első válasz, ami a zsidók eszébe jut. Ha újság, ha kereskedelmi szervezet, ha szálloda, ha drámai előadás, ha késztermék, melynek előállítója elveihez hű marad: 'cikkeimet eladom de nem az elveimet' - ha a zsidókérdés tanulmányozójával valami üzleti kapcsolat is van, a válasz: Bojkott. Ez a technika: A suttogás elindul. Nyugtalanító szóbeszéd kezd szálldosni, gyorsan és vastagon. "Figyelj, hogy elcsípjük"- ez kap szárnyra. Az országos hírügynökségeknél alkalmazott zsidók a 'mindennap egy szóbeszéd' elve alapján tevékenyek lesznek. Amerika minden nagy hírügynöksége zsidó kezekben van. Az újságoknál dolgozó zsidók a napi egy becsmérlő cikk alapján dolgoznak. Azok a zsidók, akik a rikkancsokat irányítják (az újságosbódék is elsősorban zsidó kézben vannak, akiknek saját rikkancsaik vannak), kiadják az utasítást, hogy melyik cikkeket kell hangsúlyozni 'Egy új kiáltás ellene minden nap'. Az egész kampány a zsidók elleni kritika ellen irányul, bárki is az, veszélyt jelent 'Figyeld meg, hogy elcsípjük'. A suttogás, a bojkott a zsidók fő válaszai. Ezek alkotják annak az állapotnak a csontját és izmait, amelyek a nemzsidók agyában a 'zsidóktól való félelem' néven ismert. BENNETT HARCA Ez egy bojkott története, amely évekig tartott. Ez csak a számos hasonló történet egyike, amely Amerikában lejátszódott. Ezután is több hasonló eset történt meg, de ez a zsidók hatalmi harcának a kezdetén volt, és ez az egyik első csata, ahol a zsidóság sikeresen szorította ki a független sajtót. A régen megszűnt "New York Herald" c. újságról van szó, amely zsidó befolyástól mentes maradt New Yorkban. A Herald 90 évig létezett 1920-ig amikor egy összeolvadás során megszűnt. Nagy érdemei voltak a hírgyűjtés terén. Ő küldte Henry M. Stanleyt Afrikába hogy Livingstonet megkeresse. Ő támogatta a Jeannette expedíciót a sarkra. Nagymértékben hozzájárult az első Atlanti kábelek lefektetéséhez. Az újsággal kapcsolatos emberek között az volt a híre, hogy sem vezércikkei, sem hírei nem voltak megvehetők vagy befolyásolhatók. De talán a legnagyobb érdeme az újságírói függetlenség megtarása volt New York zsidóságának egyesült támadásai ellenére. Tulajdonosa, James Gordon Bennett, egy nagyszerű amerikai polgár, aki sok segítőakciót támogatott, mindig barátságos viszonyban volt a város zsidóival. Nyilvánvalóan nem voltak előítéletei velük szemben. Biztosan nem szállt velük szembe szándékosan.De támadható volt, mert a független újságírás becsületét védte. Sohasem vezette be azt, hogy a hirdetőknek szava legyen a szerkesztői irányvonalról, hogy befolyásolják azt, és megszabják, hogy az újság valamiről írjon vagy ne írjon. Bennett idejében az amerikai sajtó többségében még szabad volt. Ma teljesen zsidó irányítás alatt van. Ez az irányítás különféleképpen nyilvánul meg, néha a csak a tulajdonos célszerűségi elve szabja meg. De az irányítás ott van, és pillanatnyilag teljes. Ötven éve sokkal több újság volt New Yorkban mint ma, mert az összeolvadások a versenyt egy kevésre csökkentették, akik nem versenyeznek egymással. A fejlődés iránya másutt is hasonló volt, különösen Nagybritanniában. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: 1920 óta megnövekedett a szindikátusba tömörült újságírók száma, és a politikai sajtóbotrányok esetében a befeketítés szokásos. Bennett Heraldja, egy három centbe kerülő újság nagy tiszteletnek örvendett és a legkedveltebb hirdetési lap volt elterjedtsége miatt. Akkoriban New York zsidó lakossága a maiénak egyharmada volt, de nagy gazdagságot képviseltek. Ma minden újsággal foglalkozó ember tudja, hogy a legtöbb zsidó vezető mindig érdekelt abban, hogy vagy elhallgasson vagy megírjon valamit. Senki sem olvassa az újságot olyan kritikus szemmel mint a zsidók, figyelve, hogy van-e valami az újságban, ami őket érinti. A Herald egyszerűen azt az eljárást követte erre a támadásra, hogy nem volt lehetséges a Heraldot eltéríteni céljától, hogy a nyilvánosságot informálja. Ennek az alapelvnek az előnyét más újságok is érezték. Ha zsidó körökben botrány volt (és a századforduló növekvő zsidó lakossága sokat produkált), befolyásos zsidók elárasztották a szerkesztőségeket, hogy ne jelenjen meg hír a botrányról. De a szerkesztők tudták, hogy a Herald nem fog senki kedvéért hallgatni valamiről. Mi értelme van annak, ha egy lap elhallgat valamit, amiről mások írnak? Így a szerkesztők azt mondták: "Mi elhallgatnánk, de mivel a Herald nem hallgatja el, ugyanazt kell tennünk önvédelemből. Ha a Herald elhallgatja, akkor mi is szívesen elhallgatjuk." De a Herald nem engedett. Sem befolyásos nyomásra, sem üzleti ajánlatra, sem fenyegetésekre vagy veszteséggel való fenyegetésre.Kinyomtatta a híreket. Egy zsidó bankár rendszeresen követelte, hogy Bennett bocsássa el a gazdasági szerkesztőt. A bankár éppen mexikói kötelezvények eladásával foglalkozott, amikor ezek a kötelezvények teljesen bizonytalanok voltak. Egyszer, amikor egy nagyon nagyszámú ilyen kötelezvényt akart gyanútlan amerikaiakra sózni, a Herald lenyomtatott egy cikket e közelgő mexikói forradalomról, amely a küszöbön áll. A bankárnak habzott a szája és minden befolyást latba vetett, hogy a Herald gazdasági személyzetét elbocsátassa, de egy irodai kisegítőt sem tudott elbocsájttatni. Egyszer, amikor egy neves család tagja egy megdöbbentő botrányba került, Bennett nem hallgatta ezt sem el, azzal érvelve, hogy egy más család esetén is megjelentetné függetlenül attól, hogy milyen ismert a család. A Philadelphiai zsidók az ottani sajtót elhallgattatták, de Bennett állhatatossága miatt New Yorkban nem hallgatták el. Egy újság egyben üzleti javaslat is. Bizonyos dolgokról nem írhat anélkül, hogy magát az eltűnés veszélyének tenné ki. Ez különösen igaz azóta, mióta az újságok nem elsősorban az előfizetőkből élnek hanem a hirdetőkből. Az ár alig fedezi a papír árát. Így aztán a hirdetőket nem lehet nem figyelembe venni, mint mondjuk a papírgyárakat. Mivel New Yorkban az áruházak a legszorgalmasabb hirdetők és a legtöbb áruház zsidó, logikus, hogy a zsidók gyakran befolyásolják azoknak az újságoknak a híreit, amelyekben hirdetnek. Abban az időben a zsidók égető kívánsága volt egy zsidó polgármester New Yorkban. Olyan időt választottak ki, amikor a vezető pártok nem voltak egységesek, hogy a saját jelöltjüket nyomják. A módszer, amit alkalmaztak, jellemző. Úgy gondolták, hogy az újságok nem fogják merni az egyesült áruháztulajdonosok parancsait, így megírtak egy 'szigorúan bizalmas' levelet, amelyet a New Yorki újságok tulajdonosainak elküldtek, követelve benne a zsidó polgármesterjelölt támogatását. Az újságtulajdonosok zavarban voltak. Néhány napig vitatkoztak róla, hogy mit tegyenek. Mind csöndben maradt. A Herald szerkesztői telexen küldték a hírt Bennettnek, aki külföldön volt. Ekkor Bennett kimutatta azt a merészséget és közvetlenséget, amely őt jellemezte. Azt telexezte vissza: 'Hozzátok nyilvánosságra a levelet'. A Herald kinyomtatta, a zsidó hirdetők arroganciája közismert lett, a nemzsidó New Yorkiak könnyebben lélegeztek és tapsoltak az akciónak. A Herald becsületesen elmagyarázta, hogy ő nem támogathat magán érdekcsoportok érdekeit, mivel ő a közt szolgálja. De a zsidó vezetők bosszút esküdtek a Herald ellen és az ellen az ember ellen, aki játékukat nyilvánosságra merte hozni. Már régen nem kedvelték Bennettet. A Herald volt New York igazi társasági újsága, de Bennettnek az volt a szabálya, hogy csak igazán ismert családok neveit szabad kinyomni. Az újgazdag zsidók kísérleteről szóló történetek, hogy Bennett társasági rovatába bejussanak, a legjobbak, amiket régi újságemberek el tudnak mesélni. Az egész háború egy harcban tetőzött Bennett és Nathan Straus, egy németországi zsidó között, akinek üzlete az "R. H. Macy and Company," néven volt ismert. Macy egy skót volt, aki az üzletet fölépítette, amit örököseitől Straus azt megvette. Straus egy gettói emberbarát volt, de a történet, hogy Bennett nem volt hajlandó őt emberbarátként kihirdetni, megtévesztő. Egy hosszú újságvita lángolt föl, melynek tárgya a tej pasztőrözése volt, egy buta vita, amelyet senki sem vett komolyan Bennett és Straus kivételével. A zsidók természetesen Straus oldalán álltak. A zsidó szóvivők az eget is megszólaltatták Nathan Straust dicsőítve és James Bennettet átkozva. Bennettet úgy festették le, aljas módon, mint valakit, aki egy nemes zsidót meggyilkol. A dolog odáig ment, hogy a zsidók a városi tanácstagoknál határozatokat vittek keresztül. Természetesen Straus, aki azelőtt sokat hirdetett, most teljesen abbahagyta a hirdetést a Heraldban. És most a New Yorki zsidóság egyesült erői gyűltek össze és fújtak támadást Bennett ellen. Az 'Urald vagy semmisítsd meg' zsidó eljárás támadott, a zsidóság hadat üzent. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Jelentős hogy az első élelmiszerháború óta az élelmiszerek 'feldolgozása' és 'pótlása', a természetes élelmiszerek elrontása világszerte nagy üzlet lett, amely főleg zsidók irányítása alatt áll. A zsidók egy emberként vonták vissza hirdetéseiket, azzal indokolva, hogy a Herald ellenséges a zsidókkal szemben. Akciójuk valóságos célja egy ember megsemmísítése volt, aki független mert lenni tőlük. Támadásuk hatása megdöbbentő volt. 600 000 dollár veszteséget jelentett egy év alatt. Minden más New Yorki újság tönkrement volna emiatt. A zsidók tudták ezt és várták annak az embernek a lezuhanását, akit ellenségüknek tartottak. De Bennett harcolt. Amellett jobban ismerte a zsidók lelkivilágát, mint bármely más nemzsidó New Yorkban. Ellenfelei fegyvereit váratlan módon fordította ellenük. Újságának legvonzóbb részeiben addig zsidók hirdettek. Ezeket kiadta nemzsidó kereskedőknek kizárólagos szerződésekkel. Olyan kereskedők akik eddig a hátsó oldalakra kényszerültek a fizetőképesebb zsidók miatt, most a legfontosabb helyeken kaptak teljes oldalas hirdetéseket. A nemzsidó kereskedők egyike, akinek az új helyzet előnyös volt, John Wanamaker volt, akinek nagy hirdetései ezentúl állandóan feltűnően megjelentek a Bennett újságokban. A Bennett újságok példányszáma nem csökkent és tele voltak hirdetésekkel. A jól megtervezett katasztrófa nem történt meg, a meglepetés inkább komikus volt. Itt Amerika nemzsidó kereskedői egy értékes hirdetőmédium legjobb szolgáltatásait élvezték, míg a zsidó kereskedők nem voltak képviselve. Nem tudván elviselni, hogy a kereskedelem színterét nemzsidó kereskedők foglalták el, a zsidók visszajöttek Bennetthez, és kérték az addigi helyeket, hogy újra ott hirdethessenek. A bojkott a legjobban a bojkottálókat sújtotta. Bennett minden visszajövőt visszavett és nem mutatott haragot. A régi helyeket akarták újra elfoglalni, de Bennett nemet mondott. Érveltek de Bennett nemet mondott. Több pénzt ajánlottak, de Bennett nemet mondott. A pozíciók kicserélődtek. Bennett győzött, de győzelmének nagy ára volt. Amíg Bennett ellenállt nekik, megerősödtek New Yorkban és attól az ötlettől voltak megszállva, hogy New York újságainak ellenőrzése az egész ország ellenőrzését jelenti. Az újságok száma fokozatosan csökkent kombinált kiadványok javára. Adolph S. Ochs, egy Philadelphiai zsidó megvette a 'New York Times'-t. Hamarosan nagy újsággá tette, de olyanná, amelyik a zsidók védelmét tekintette feladatának. A Timest minősége teszi jelentős zsidó újsággá. Ebben az újságban a zsidókat állandóan dícsérik, magasztalják és védik, míg más fajokkal szemben messze nem ilyen szeretetteljesek. Aztán Hearst jelent meg -egy veszélyes agitátor, mert nemcsak a rossz dolgok érdekében agitál, hanem a rossz embereknek is. Zsidó klikkje vette körül, cinkosuk volt, kezükre dolgozott, de soha nem mondta meg az igazat róluk, sohasem 'adta el őket'. A sajtó zsidó irányítása felé mutató irány elkezdődött és azóta is folyamatban van. A régi nevek, nagy szerkesztők nevei amerikai eszmékkel, lassan elhalványulnak. Egy újságot vagy egy nagy szerkesztő alapít, és akkor egy erős személyiség kifejezője lesz, vagy egy irányvonal része lesz és üzleti vállalkozás. A második esetben annak az esélye, hogy alapítóját túléli, sokkal erősebb. A Herald Bennett volt, és ahogy nyugalomba vonult, elkerülhetetlen volt, hogy egy bizonyos erő és erény eltávozzon belőle. Bennett ahogy idősebb lett, félt attól, hogy újságja zsidók kezébe kerül. Tudta, hogy vágytak rá. Tudta, hogy lehúznák, szétszednék, és aztán olyan ügynökséget csinálnának belőle, amely az igazat nem meri róluk kimondani és büszkélkednének vele, mint a zsidók hódításával. Bennett úgy szerete a Heraldot, mint egy férfi a gyerekét szereti.Végakaratában úgy rendelkezett, hogy a Herald ne egy egyén kezébe jusson, hanem hogy jövedelme egy alapítványba folyjon azoknak a javára, akik a Heraldot azzá tették, ami. 1919 májusában halt meg. A Herald zsidó ellenségei, akik mohón figyeltek, még egyszer visszavonták hirdetéseiket hogy kikényszerítsék az újság eladását. Tudták, hogy ha a Herald vesztőhelyzetbe kerül, akkor a tulajdonosok Bennett végrendelete ellenére eladnák az újságot. De léteztek olyan érdekek is New Yorkban, akik elkezdték a zsidó veszélyt észrevenni. Ezek győjtöttek egy pénzösszeget, hogy a Heraldot Frank A. Munsey megvásárolhassa. Aztán, általános meglepetésre, Munsey megszüntette a kedves öreg újságot, és nevét a 'New York Sun' nevének részeként használta. Bennett újságja eltűnt. Volt munkatársai szétszóródtak különféle újságokhoz és aztán nyugdíjba vonultak és meghaltak. Noha a zsidók nem lettek a Herald tulajdonosai, sikerült nekik egy nemzsidó újságot kiszorítani. Tovább folytatták újságok felvásárlását, győzelmük ma teljes. De győzelmük anyagi győzelem volt egy halott ember fölött. Az erkölcsi és anyagi győzelem Bennetté volt, amíg élt. Az erkölcsi győzelem ma is a Heraldot illeti. Megmutatta, hogy mire képesek félelem nélküle független elmék, ha olyan emberekéi, akik munkájukat ismerik és sajátmaga miatt szeretik. Megmutatta, hogy mit lehet elérni, ha ezeket az embereket az éber, aktív nemzsidó amerikaiak támogatják. A Herald halhatatlan, mint az utolsó zsidóellenes bástya a New Yorkban, Amerikában. Ma a zsidók az újságírás mesterei úgy New Yorkban, mint Európa más városaiban. Valóban, Európában gyakran jelenik meg olyan újság, amely csak zsidókról ad hírt. Ilyen újság nincs New Yorkban. A helyzet ilyen marad, amíg az amerikaiak föl nem ébrednek hosszú álmukból és józan szemekkel nézik meg a nemzet helyzetét. Ez a pillantás elég lesz arra, hogy mindent megmutasson nekik és saját szemükkel fogják látni a keleti uzsorást. "Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket. " -az első protokoll. A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -16. Fejezet A ZSIDÓK ÁLLAMA A júdaizmus a világ legszorosabban szervezett hatalma. Államot formál, amelynek polgárai föltétlenül engedelmesek függetlenül attól, hogy szegények-e vagy gazdagok. Ezt az államot a zsidóállam néven emlegetik. A zsidóállam hatalma a tőkében és az újságírásban, a pénzben és a propagandában rejlik. A zsidóállam az egyetlen olyan állam, amely a világkormány élén áll. A többi állam csak nemzeti kormányt tart fönt. A zsidóállam alapvető kultúrája újságírói. A műszaki, tudományos, irodalmi eredményei a modern zsidónak mind újságírói teljesítmények. Ezek a zsidók csodálatos tehetségének a következményei, más ötleteit befogadni. A tőke és az újságírás a sajtóban van összefogva hogy a zsidó hatalom politikai és eszmei hordozóanyaga legyen. A zsidóállam kormánya kitűnően szervezett. Első központja Párizs volt, de aztán elköltözött. 1914 előtt először Londonba, aztán New Yorkba. New York ma London helyébe lépett. A zsidóállamnak nincs hadserege és hadiflottája, más államok tartják ezt fönt helyette. A brit flotta védte a zsidó világgazdaságot akadályok ellen, vagy azt a részét, amely a tengertől függ. Ennek fejében a zsidóállam Nagybritanniának zavartalan politikai és területi uralmat biztosított. Aztán New York lépett London helyébe. A zsidók mozgása a 19-edik században, amely az I-vh. után nagy folyammá változott, az Egyesült Államokat tette a zsidó hatalom és befolyás székhelyévé. 'Amerika', ennek flottái, hadserege, polgárai foglalták el Nagybritannia helyét mint a 'világ uralkodója'. Ez csak azt jelenti, hogy a zsidóség székhelye a Brit Birodalomból az amerikai földrészre költözött. A zsidóállam a nemzeti kormányokra hagyja az egyes országok kormányzását. Ő csak a kormányok feletti uralmat akarja. A zsidók szenvedélyesen szeretik a gój világ örök nemzeti kormányait. A maguk részeről, a zsidók sohasem lettek egyik nép részei sem. Külön nép maradtak és mindig is azok lesznek. A zsidóállam csak azokra a nemzetekre haragszik, amelyek nem akarják megengedni, hogy a zsidóállam ellenőrizze azok gazdasági és ipari nyereségét. Háborút és békét is tud csinálni, akaratosság esetén anarchiát hív elő majd rendet teremt. A világuralom izmait hordozza kezében és úgy osztja fel azt, ahogy az a legjobban támogatja a zsidóállam terveit. A világ hírforrásait irányítva a zsidóállam mindig elő tudja következő lépését készíteni az emberek fejében. A legérdekesebb annak a leleplezése, hogy hogyan csinálják az újságokat és hogy az emberek gondolkodását hogyan formálják ezekkel. Ha a hatalmas zsidónak végül is a nyomán vannak és felfedik kezének munkáját, akkor az ismert kiáltozás kezdődik el az üldözésről és azt a világsajtó is visszhangozza. A tényleges üldözés (amely az emberek elnyomása a zsidók gazdasági tevékenységével) sohasem kerül nyilvánosságra. A zsidó államnak megvan a helyettes kormánya minden fővárosban. Miután bosszúját kitöltötte Németországon, tovább fog menni hogy más országokat is meghódítson. Nagybritanniát már meghódította. Franciaországot és Oroszországot már régóta a markában tartja. Az Egyesült Államok, annak jóindulatú faji tűrésével, ígéretes mező. A zsidó állam itt van. A működés színtere változik, de a zsidó ugyanaz az évszázadok folyamán

Bejegyzés: A Rózsa Isteni Császárság kezdete

hanter - több éve

Élősködő bitang ebek, kik a csalást hirdetitek, hazudtatok már eleget, le a csalással, le veletek. Kék rongyokba burkolóztok, ti gazemberek, ti aljas talpnyalók, gyávák vagytok, mint a nyúl, majd Rózsa is úgy lapul. Futsz te Rózsa, futsz te még, majd ha dühvel jön a nép, nem kér, hanem követelni fog, futtok ti majd, aljasok. E kis országon belül nincs számodra hely, karóval ver majd sors keze, itt ülnöd, nyalnod kell !-))))

Bejegyzés: Himnuszra pályázott művek

tarzerind - több éve

Na, mi van Őfeleslegességed, ISTENI ROSEN HERÓDIJAH, befuccsolt az Istencsászári Butik??

Bejegyzés: A Rózsa Isteni Császárság kezdete

hanter - több éve

Látod, Misi ! Nem volt hibás a diagnózisom. Te valóban lökött vagy ! Akkor most lehetek egészségügyi miniszter ? Hisz a szaktudásom bizonyitva !

Bejegyzés: A Rózsa Isteni Császárság kezdete

karahun - több éve

Hehh, ez mintha FRANCZIA-KISS-RÓZSI MIHÁLY nyugállományú Lajtabán, terror-ezredes hagyatékábul gyünne!

Bejegyzés: ÉLJEN A NÉP!